Komposztáló
A műanyag komposztáló pillanatok alatt felállítható. Csak összepattintjuk a négy oldalrészt, rátesszük a fedőt – és kész is. Amellett, hogy gyorsan felállítható, rekordidő alatt feldolgozza a kerti hulladékot, ezért nevezik gyorskomposztálónak vagy termikus komposztálónak is. A komposztálás házilagos kivitelezéséhez nincs ennél gyorsabb megoldás.
A termikus komposztálók zárt műanyag komposztáló ládák. Nagyméretű, zárható töltőnyílással rendelkeznek és szellőzőnyílások találhatók az oldalfalaikon. A jó minőségű modellek falai viszonylag vastagok és hőszigeteltek. És pontosan ez az oka nagy teljesítményüknek.
A termikus komposztáló belsejében a benne zajló bomlási folyamatok miatt folyamatosan magas hőmérséklet uralkodik, még hideg napokon is. A komposztban lévő mikroorganizmusok szaporodnak, és a kerti hulladékot rekordidő alatt humusszá alakítják. A termikus komposztáló belsejében a hőmérséklet ideális esetben akár 70 Celsius-fokra is felemelkedik. Ez azért is jó hír, mert ez a hőmérséklet már a legtöbb gyommagot is ártalmatlanná teszi.
A komposzt akkor érett, amikor a növényi maradványok egyöntetű, morzsalékos, sötét anyaggá, humusszá változtak. A humusz a tartály alján található praktikus fülek segítségével alulról távolítható el a tartályból.
Mivel a kerti komposztálót felülről töltjük fel, a kész komposztot akkor is eltávolíthatjuk, ha még nem a teljes tartalom változott humusszá. Az alsó fedél megfelelően nagy mérete megkönnyíti a kész humusz eltávolítását.
Fontos a hulladék megfelelő rétegezése. Ideális esetben csak nyolc hétbe telik, amíg a hulladék teljesen lebomlik, anélkül, hogy komposztgyorsítókra, például mészre lenne szükség. Egy hagyományos, nyitott komposzthalomban akár három évig is eltart, amíg a növényi maradványok komposzttá alakulnak. Nem csoda, hogy a műanyag komposztálót gyorskomposztálónak is nevezik.
A kerttulajdonosok tudják, hogy a kiskertekben mennyi növényi maradvány keletkezik egy-egy fűnyírás vagy favágás, metszés után. Ha termikus komposztálót választunk, az inkább nagy legyen. Jó nagy. Az is meg fog telni.
A szokásos modellek 400 és 900 liter közötti űrtartalommal rendelkeznek. A kisebbek akár 100-200 négyzetméteres kertekhez ideálisak nagy metszés nélkül. A nagyobb komposztálók akár 400 négyzetméteres kertekbe is megfelelők lehetnek.
A termikus komposztálóknak sík felületre van szükségük, amely közvetlenül érintkezik a kerti talajjal. Meggyorsíthatjuk a komposztálódás folyamatát, ha gilisztákat teszünk az edénybe.
Ne tegyük a tartályt tűző napra, a termikus komposztálók inkább félárnyékban működnek a legjobban.
Általánosságban elmondható, hogy - akár termikus komposztálót, akár nyitott komposzthalmot használunk – a levágott növények helyes adagolása esetén nem kell kellemetlen, rothadó szagokra számítani. Ez különösen fontos a termikus komposztálóknál. Minél kisebbre aprított a bevitt anyag, és minél kiegyensúlyozottabb a száraz és nedves anyagok aránya, annál gyorsabban megy végbe a rothadás.
Ha hetente sok levágott fű keletkezik a kertben, akkor a termikus komposztáló "megfulladhat", ami nyáron rossz szagokat eredményezhet. A levágott pázsitot mindig hagyjuk száradni néhány napig, majd keverjük össze valamilyen száraz anyaggal, például aprított fűvel, szalmával, szakadt tojásdobozokkal vagy újságpapírral.
Tipp: Töltéskor időnként tegyünk bele néhány maréknyi kész komposztot, pár gilisztát vagy komposztgyorsítót. Akkor még gyorsabb lesz a folyamat!
Jó munkát!